A közös családi lélek

"A nehéz születés, a csecsemőkori vagy kisgyermekkori elszakadás valamelyik szülőnktől, a bántások, hiányok, veszteségek következtében az emberben még mindig túl hangosan sír az egykori kisgyerek, és nem hagyja, hogy maga is szülővé váljon, amíg nem jutott túl érzelmileg a gyerekkorán." A saját életben megélt traumák feldolgozása fontos, hogy "múltunk ne kényszerítse rá magát a jelenünkre és a jövőnkre". Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy az összetartozó családtagok egy nagyobb egész részei, létezik egy közös családi lélek, egy rejtett információs háló, mely összeköti őket, és kényszerítő erővel, tudattalanul hat a tagok sorsára. Például, ha valaki a felmenők között meghalt gyerekszülésben, akkor ezzel a rejtett tudással a lélekben kialakulhat az a fogadalom, hogy "ha a gyerekszülés az életem végét jelenti, akkor én inkább maradok gyerek nélkül". (részletek Angster Mária: Babatörténetek - Átvett sorsok és saját múltunk a baba útjában c. könyvéből)